Miért a népi hímzések?

Nyugdíjba vonulásommal, az addigi rohanó életem, dolgozó nő, anya, háziasszony, megszűnt, nagy lett a csend körülöttem, a gyerekek kirepültek a fészekből, férjem még munkaviszonyba, számomra maradt a háziasszony szerepe. Igazából nem tudtam feltalálni magam, a hirtelen jött, sok szabadidőt nem tudtam mivel kitölteni.

Az egyik barátnőm, beszélgetés közben, felvetette, hogy miért nem kézimunkázok, hisz valamikor horgoltam, kötöttem, készítettem polgári hímzéseket és mellesleg megemlítette, hogy létezik Horgoson Bartók Béla művelődési egyesület „Barka” hagyományápoló kézműves csoport, ő is oda jár, látogassam meg őket, és ha megtetszik, maradjak.

Nem sokat gondolkoztam, elmentem, kedvesen fogadtak, falun élek így többnyire ismerjük egymást. Folyamatban volt egy tanfolyam a Magyar népi hímzésekről, mivel tájegységenként haladtak, be tudtam kapcsolódni. Havonta egy hétvégémet vett igénybe, szombaton egy képzett szakember az elméleti részt adta elő, beleértve a tájegység jellegzetességeit, az ott élő nép szokásait, hagyományait, így sokat megtanultam a más vidékeken élő magyarokról. Vasárnap másik szakember az öltés tehnikákat ismertette velünk. Hét közben egy napon összejöttünk, kézimunkázás közben kellemesen elbeszélgettünk, jó volt a hangulat. A legidősebb köztünk 70 éves, a legfiatalabb 25 éves volt.

Számtalan kiállítást rendeztünk, számtalan rangos díjat szereztünk. Egy szerencsétlen kéztörés szakította meg, már nem tudtam kézimunkázni, de az ott töltött időt, nagyon hasznos időtöltésnek találom és szívesen emlékszek vissza, mint nyugdíjas éveim egy szép időszakára. Már nem kézimunkázok, de az ott megtanultakat, szeretném továbbadni, hogy ne csak tájházakban és múzeumokban legyenek láthatók, hanem otthonaink díszeként. Nagyon mutatósak mint lakástextilek, ezek nemzeti kincseink, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljenek.

Készíteni fogok a témához kapcsolódó szavak gyűjteményét, nagyon sok szó van használatba a népművészetben, melyeket már nem, vagy csak az idősebbek ismernek.